(A napokban épp olvasgattam a DEOEC kiadványát az Egészségcentrumot és az alábbi cikkre lettem figyelmes, amit úgy érzem közölnöm kell a többi blogolvasóval is)Innen érhető el ITT  II.évf./4.szám (2005. tél.)

... a ma embere a legkisebb indokra tonnaszám tömi magába a nyugtatókat, kedélyjavítókat, fájdalomcsillapítókat, de idetartoznak a különféle "örökélet elixírek", "rákellenes" (mintha bizony a rák egyetlen betegség lenne) és "természetes" erősítők, vitamin-és nyomelem koktélok is. Nagy a piac és sok a nyerészkedő és a vámszedő. Az a beteg aki füstölög, ha egy gyógyszer 1-2 ezer forintba kerül, háborgás nélkül hajlandó az összeg tíz-húszszorosát áldozni "gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású" (vagyis hatástalanság, mellékhatások esetén sem számonkérhető) készítményekért, főleg ha azok a tengerentúlról származnak és mondjuk már a (egyébként kihalt) maják, inkák stb. is "eredményesen" használták... A "természetes" régi szép "biovilágban" bizonyosan nem volt Csernobil, nem volt környezetszennyezés, fűben-fában volt az orvosság-el is éltek eleink olykor még akár 60 éves korukig is...

Miért füstölgök és vonok fejemre haragot? Két, közelmúlti élmény miatt és „mert bűnösök közt cinkos, aki néma”. Fiatal nőbetegem fogyni szeretett volna, s ezért háromféle nyomelem-kiegészítőt és titkos recept szerint kevert fogyasztó teát kapott „természetgyógyászától.” Néhány napos kúra után súlyos izomszétesés és veseelégtelenség következett be. A háttérben krómmérgezés és a tea egyik (egyébként védett, tehát nem is gyűjthető) mérgező növényösszetevője szerepelt. Egy tizenéves leány édesanyja kétségbeesett levéllel keresett meg tanácsért, mivel gyermeke nemcsak a haját, a szemöldökét is elvesztette. A mellékelt, több éves kórtörténetben többek között az egyik, általuk felkeresett vajákos vaspálca ingatásával nyert „adatait” számítógépbe vitte, amiből megállapította, hogy a szőrzet újranövéséhez „cukor fehérliszt mentes étrendre és a sajtok kerülésére van szükség” – no meg szép pénzért adott egy titkos összetevőjű oldatot is. Ha a számítógépet elhagyjuk, játszódhatott volna a történet Könyves Kálmán királyunk idejében is, aki azt tartotta, hogy „boszorkányokról pedig akik nincsenek, szó ne essék.” Talán mégsem volt teljesen igaza? A jelenség nem csak hazai. A közelmúltban számoltak be arról, hogy pl. az USA-ban népszerű Hydroxycut nevű fogyasztóteától két férfiban heveny májelégtelenség alakult ki. A készítményben krómtól fűzfabarka kivonatig sok minden előfordul. Hasonló veszélyes következményt, „megelőző” céllal három héten át mindennap ivott Noni szörptől is láttak Millonig és mtsai (Eur J Gastroenterol Hepatol 2005, .7, 445), de veseelégtelenség, gombamérgezés tünetei kialakultak kínai „gyógytea” keverékektől is, mint arra éppen hongkongi szakemberek (Chan és mtsai, Ther Drug Monit, 2005, 27, 53) a közelmúltban világítottak rá. Elgondolkodtató, hogy az amerikai táplálkozástudományi folyóiratban (Am J Clin Nutr) már 1988-ban felhívták a figyelmet arra, hogy hivatásos atlétáknál végzett több hónapos megfigyelés során „a multivitamin és ásványi anyag kiegészítés semmiféle energianövelő hatással nem járt és ezért felesleges” (White).
Nyomelemek: éppen azért ez a nevük, mert csak igen kis mennyiségben, „nyomokban” van szüksége rájuk a szervezetnek. Az egyes elemekre az igény azonban életünk során is folyamatosan változó. A többféle nyomelemet, .x koncentrációban tartalmazó készítményeknek éppen egyik veszélye, hogy pl. aki „úgy érzi,” cink hiánya van és rendszeresen fogyaszt azt is tartalmazó nyomelem koktélt, egyidejűleg réz (mangán, molibdén, szelén, króm, nikkel stb.) túlterhelésnek vagy hiánynak teheti ki magát vagy éppen cinkmérgezésnek. Ez utóbbi egyik korai jellemző tünete a fáradékonyság, miáltal újabb adagok bevételére ösztönözve, szedése úgynevezett ördögi kört indíthat be. Az USA-ban krónikus mangán mérgezés kismérvű, de folyamatos idegkárosító hatása közel 8 millió embert érinthet. A króm, cukorbetegekben a hipoglikémia veszélyét fokozhatja.
A vitamin túladagolások sem veszélytelenek: az A, B.2, D hipervitaminózisok jól ismert kórképek. Arra pedig, hogy a táplálkozási tanácsok, szokások mennyire divatfüggőek és mennyire töredékes a tudásunk, álljon itt két példa – mivel rendszerint csak a „másik oldal” hallatja a hangját, hiszen a koleszterin, a csokoládé az első számú közellenségek sorába tartozik az egészséges, természetes életmód propagálói szemében. Nos, az étcsokoládénak – többek között – vérnyomáscsökkentő hatása igazolódott, a túlságosan koleszterinszegény diéta pedig a terhesség kiviselését akadályozhatja.
Összegezve: természetesen az egészséges és a beteg szervezetnek mind vitaminokra, mind nyomelemekre alapvető szüksége van, azonban ezek ma Magyarországon normális, vegyes táplálkozással, tehát amely római módra „a tojástól az almáig” mindent és lehető legkevésbé „finomítva” vagyis agyonfőzve, manipulálva tartalmaz, elegendő mennyiségben jutnak szervezetünkbe. A teljes őrlésű gabona, a hántolatlan rizs, a nyers zöldségek, gyümölcsök részesei kell legyenek mindennapjainknak. Lehetnek speciális helyzetek, mikor egyik-másik vitaminból, nyomelemből (semmi esetre sem nyomelemek vitaminok sokaságából, egyszerre) kiegészítésre szorulhatunk. Ez esetben csak orvos tanácsa, ellenőrzése mellett és csak a legszükségesebb ideig pótoljuk azt. Ne feledjük, ha valamilyen készítményt úgy hirdetnek, hogy szinte mindenre hatásos, „általános gyógyír” (fogyasztó, erősítő, fiatalító, rákellenes stb.) az aligha más, mint az eleink alkimista műhelyeiben készített „bölcsek köve” és aranyat sem a mi számunkra lehet vele csinálni…

Dr. Pfliegler György

DE OEC

Belgyógyászati Intézet

Ritka Betegségek Tanszéke