Ma vagyok 3 ÉVES!!!!!!! HAPPY BIRTH DAY TO ME!!!!!!!:):):-)
Ma volt 3 éve hogy megműtöttek és rendbejöttem. Ezen a napon mindig elgondolkodom hogy milyen volt betegen, mennyi szeretetet kaptam a II. Bel dolgozóitól és az orvosomtól is. A műtét körülményei is eszembe jutnak. Emlékszem 10-én akkor vasárnap, mentem vissza a II. sebre, mert úgy volt hétfőn műtenek. Felvettek az osztályra, és jött az aneszteziológus, hogy elmagyarázza mi fog történni, meg adataimat pontosítsa. És kérdezi: Ön az X Karolnia? Mondom nem. Az X az stimmel de a többi nem. Erre mondja biztos rosszul olvasta. És otthagyta a papírt, olvassam át és írjam alá. Erre nézem, sem a kor, sem más adatok nem stimmeltek. Ekkor sírógörcsöt kaptam, hogy valakivel összekevertek és mondom én ezt nem írom alá. Másnap jött a sebészem, hogy hozza a jó papírokat és akkor ne egyek, igyak mert ma műtenek. tök idegbe voltam hogy mikor jön értem a zöld kocsi, de semmi. Délután 3 körül bejönnek, hogy másnap lesz a műtét. Kicsit megnyugodtam. Másnap reggel felkeltem, lefürödtem, kényelembe helyeztem magam. És egy hatalmas nyugodtság járt át engem. Semmi idegeskedés, hogy engem ma műtenek. Kiszedtem a szemöldökömet, kötögettem. Szóval tök nyugodt voltam. És 10 körül bejöttek a zöld kocsival a zöldruhás emberek. Akkor hirtelen felugrott a pulzusom és kicsit ideges lettem, hiszen vagy élve jutok ki onnan vagy nem féle műtét volt. És az aneszteziológusok közül az egyik csajt ismertem, mert rezidens volt a II.es belen. Kicsit megörültem, hogy ismert arc. :) De még emlékszem hogy bevittek a műtőbe és a szívem hol gyorsabban hol lassabban vert. Mert néha próbáltam magam nyugtatni is. :) És még emlékszem a leszíjazásra, a zenére, az infusió felhelyezésére, az ekg felhelyezésére. És utána mondták lélegezzek nyugodtan és vége. Utána arra emlékszem, mikor az intenzíven nyitom ki a szememet és nagyon sokan körbevettek és akkor már mosolyogtam, hogy élek, és mindenki mosolyog. És mondja valaki, hogy Pfliegler tanár úr végig bent volt a műtőben. :)
Másnap reggel, be is jött megnézni. :) Akkor tudtam meg hogy 5 órás műtétem volt.
És szeretném megköszönni, mindenkinek aki részt vett ezen a műtéten és vigyázott rám!!
Takács Istvánnak, Sz. Kiss Sándornak, Pfliegler Györgynek, és mindenkinek aki ott volt. Valamint a II-es Bel dolgozóinak: Kiss Attila, Altorjay István, Tornai István, Kacska Sándor, Lukács Krisztina, Németh Hajnalka, Reményi Gyula, Ligeti Richárd, Papp Bernadett, Méhes Leonóra, Tálas László, Kozák Szilvia, Csirmaz Ágnes, Jaszovics Edina, Szűcsné Papp Anikó, Szatmári Ágnes, Szénási Mónika, Szász Róbert, A beteghordó Attila, Ibolya nővér és mindenkinek aki ott dolgozik.
Emlékszem utána páran megállítottak a folyosón, hogy jól vagyok-e, mert ott volt a műtétemen. :)
Köszönöm MINDENKINEK hogy ÉLEK!!!!!! :)
Ma volt 3 éve hogy megműtöttek és rendbejöttem. Ezen a napon mindig elgondolkodom hogy milyen volt betegen, mennyi szeretetet kaptam a II. Bel dolgozóitól és az orvosomtól is. A műtét körülményei is eszembe jutnak. Emlékszem 10-én akkor vasárnap, mentem vissza a II. sebre, mert úgy volt hétfőn műtenek. Felvettek az osztályra, és jött az aneszteziológus, hogy elmagyarázza mi fog történni, meg adataimat pontosítsa. És kérdezi: Ön az X Karolnia? Mondom nem. Az X az stimmel de a többi nem. Erre mondja biztos rosszul olvasta. És otthagyta a papírt, olvassam át és írjam alá. Erre nézem, sem a kor, sem más adatok nem stimmeltek. Ekkor sírógörcsöt kaptam, hogy valakivel összekevertek és mondom én ezt nem írom alá. Másnap jött a sebészem, hogy hozza a jó papírokat és akkor ne egyek, igyak mert ma műtenek. tök idegbe voltam hogy mikor jön értem a zöld kocsi, de semmi. Délután 3 körül bejönnek, hogy másnap lesz a műtét. Kicsit megnyugodtam. Másnap reggel felkeltem, lefürödtem, kényelembe helyeztem magam. És egy hatalmas nyugodtság járt át engem. Semmi idegeskedés, hogy engem ma műtenek. Kiszedtem a szemöldökömet, kötögettem. Szóval tök nyugodt voltam. És 10 körül bejöttek a zöld kocsival a zöldruhás emberek. Akkor hirtelen felugrott a pulzusom és kicsit ideges lettem, hiszen vagy élve jutok ki onnan vagy nem féle műtét volt. És az aneszteziológusok közül az egyik csajt ismertem, mert rezidens volt a II.es belen. Kicsit megörültem, hogy ismert arc. :) De még emlékszem hogy bevittek a műtőbe és a szívem hol gyorsabban hol lassabban vert. Mert néha próbáltam magam nyugtatni is. :) És még emlékszem a leszíjazásra, a zenére, az infusió felhelyezésére, az ekg felhelyezésére. És utána mondták lélegezzek nyugodtan és vége. Utána arra emlékszem, mikor az intenzíven nyitom ki a szememet és nagyon sokan körbevettek és akkor már mosolyogtam, hogy élek, és mindenki mosolyog. És mondja valaki, hogy Pfliegler tanár úr végig bent volt a műtőben. :)
Másnap reggel, be is jött megnézni. :) Akkor tudtam meg hogy 5 órás műtétem volt.
És szeretném megköszönni, mindenkinek aki részt vett ezen a műtéten és vigyázott rám!!
Takács Istvánnak, Sz. Kiss Sándornak, Pfliegler Györgynek, és mindenkinek aki ott volt. Valamint a II-es Bel dolgozóinak: Kiss Attila, Altorjay István, Tornai István, Kacska Sándor, Lukács Krisztina, Németh Hajnalka, Reményi Gyula, Ligeti Richárd, Papp Bernadett, Méhes Leonóra, Tálas László, Kozák Szilvia, Csirmaz Ágnes, Jaszovics Edina, Szűcsné Papp Anikó, Szatmári Ágnes, Szénási Mónika, Szász Róbert, A beteghordó Attila, Ibolya nővér és mindenkinek aki ott dolgozik.
Emlékszem utána páran megállítottak a folyosón, hogy jól vagyok-e, mert ott volt a műtétemen. :)
Köszönöm MINDENKINEK hogy ÉLEK!!!!!! :)
Szólottatok