Káosz- Amigosz

Hát mai napon érdekesen telt. Sikerült jótékonykodnom is. A vonat indulására várva, egy idős néni támadt le, hogy hát lennék- e olyan jó, hogy segítenék-e cipelni csomagjait. Hát persze, szívesen segítettem. Ekkor még nem tudtam, hogy betekintést kapok családi dolgokról is. És hát igen. Kicsit azért megértem, hiszen pár év alatt sikerült megtapasztalnom, hogy idős emberek nagyon szeretnek a gondjaikról, bajaikról beszélni idegennel. De alapvetően azt vallom, hogy minden idős embernek segíteni kell, vagy nem idős, hanem aki segítségre szorul. Igaz ezt sokan néha félreértik. Mármint egy régi példám is van erre, hogy még kórházi éveim elején, mindenki kiült megnézni a Barátközt szappanoperát, akkoriban ez még újdonságnak számított és nővérek, dokik ott ültek a folyosón, mert csak ott volt tv. És hát volt egy igen magas rezidens asszem és én nem voltam nagyon kíváncsi erre a sorozatra és átadtam neki a székemet, mert egyébként guggolt. És annyira megörült ennek, hogy a következő napokban rajongóm lett. És emlékszem utána elhívott sétálni is, és mikor a váróban ültem rám nézett, és majdnem lefejelt egy ajtót. :):):)))))))) Hát ezen nagyon nevettem. De olyan kis szerencsétlen volt. Szóval félre értelmezte udvariasságomat... Pedig én csak rendes akartam lenni...:):):)))))))