(Most újabb idézettel jövök Pfliegler György Doktor Úrtól, mert nem igen látni ilyen cikkeket és szavakat orvosoktól. Én nagyon tisztelem Őt, hiszen a lehető legjobb orvos!! És EMBER!!! Nem tudom kifejezni amit értem tett!!! Mert nincs rá szóó!! Annyira kedves és átérző orvos!! Most újabb cikkét közlöm. Érdemes végigolvasni.)
...Mai, (túl)specializálódott orvosi világunkban kicsit így vagyunk a jól hangzó „holisztikus szemlélettel” is. Pedig, mi is az orvoslás feladata? Megelőzni a betegségeket és helyreállítani az egészséget –fogalmazta meg tömören és örök időkre helytállóan Klemperer német belgyógyász a múlt század elején, több kiadást megért diagnosztikai könyvében. Nem elég tehát meggyógyítani egy vagy több betegséget, a magyar nyelv nagyszerű kifejezésével a beteg egészségét kellene visszaadni, az embert „helyreállítani”, ami a kezelésnél jóval több és nehezebb feladat. S bár a célt ritkán, s akkor sem önmagunkban érjük el, mindig törekedni kell rá, s a beteggel való első találkozásnál ugyanúgy szem előtt tartani, mint egy hosszú gondozás végén. A holisztikus gondolkodásmódnak ennek szellemében több értelme van. Az általánosan ismert, eredeti, szorosan vett értelmezés kimondja: az orvos a beteg embert gyógyítja. Nem bőrbeteget a dermatológus, leukémiást a hematológus, vékonybélbeteget a gasztroenterológus és így tovább, szinte a végtelenségig. Ez persze messze nem azt jelenti, hogy a fenti példáktól akár sokkal szűkebb specializálódásokra is ne lenne szükség. Baj akkor van és a lényeg (a holisztikus szemlélet) eltűnése akkor érhető tetten, amikor egy adott kis terület bármennyire bravúros művelője elfelejti, hogy hozzá nem egy érszakasz vagy egy nyirokcsomó
fordult, hanem az ember. Miközben technikánk egyre inkább az „egészet” igyekszik megfogni (PET, CT, általános laborjelek stb.), a leletek értelmezése speciális felkészültséget igénylő, a „részben” elmélyedt emberekre hárul… Igaz és a beteg emberre fokozottan az: minden embernek más a fontos. A holisztika jelenti azt is, hogy nincs „kis” és „nagy” betegség, „kis” és „nagy” szakma. Akinek éjfélkor fájt már a foga, vagy hajnalban telt hólyag mellett nem tudott vizelni, bűzös a lehelete, esetleg fiatal lányként észrevette, hogy hullik a haja, azt nehéz meggyőzni arról, hogy ezek „apróságok”, „örüljön, hogy nem ez vagy az”, „kellemetlen, de nem veszélyes” – hiába hangzik el
valamelyik orvosi közhely. Ha valami nem fér bele a holisztika fogalmába, az a kézlegyintés. A gyógyítás egységes szemlélete jelenti azt is, hogy akarata ellenére senkit nem lehet meggyógyítani. Ez több annál, hogy valaki letette a cigarettát, abbahagyta az ivást, pontosan szedi a gyógyszereket stb., hanem az is benne van, hogy a beteg meg akar gyógyulni, és hiszi is, hogy arra esélyt kap, vagyis a cél érdekében szövetség, egység (holisztika) jön létre a gyógyító orvos és a beteg között. Ezt pedig másfél perces rendelési időben aligha lehet megvalósítani. Csak azt tudom s azt érzem magaménak,
amit ismerek. A holisztikai szemlélettel gyógyító orvos a kórelőzmény felvételekor és a fizikális vizsgálatban is tetten érhető. E helyt nincs mód a számos példa felvonultatására, amikor egy adott tünet, betegség megoldásának kulcsa a beteg foglalkozásában, étkezési szokásaiban, családi körülményeiben volt…A tökéletességet, mely magasabb rendű fogalom, alacsonyabb rendű, tökéletlen voltunk miatt el nem érhetjük, sőt ki sem találhattuk, hangzik Aquinói Szt. Tamás soha meg nem cáfolt istenbizonyítéka. Életünk értelme a törekvés a cél felé,s a gyógyításban ilyen cél a holisztikus szemlélet. Az út ismert: szeretet és türelem a beteg ember iránt (is), folyamatos tanulás és hit abban, hogy tudok segíteni. A célt nem fogjuk elérni, de hogy melyikünk milyen messzire jut az úton, az csak rajtunk múlik, s ezért máson nem is kérhető számon.
Dr. Pfliegler György
II. Sz. Belklinika
Ritka Betegségek Tanszék
vezetője
...Mai, (túl)specializálódott orvosi világunkban kicsit így vagyunk a jól hangzó „holisztikus szemlélettel” is. Pedig, mi is az orvoslás feladata? Megelőzni a betegségeket és helyreállítani az egészséget –fogalmazta meg tömören és örök időkre helytállóan Klemperer német belgyógyász a múlt század elején, több kiadást megért diagnosztikai könyvében. Nem elég tehát meggyógyítani egy vagy több betegséget, a magyar nyelv nagyszerű kifejezésével a beteg egészségét kellene visszaadni, az embert „helyreállítani”, ami a kezelésnél jóval több és nehezebb feladat. S bár a célt ritkán, s akkor sem önmagunkban érjük el, mindig törekedni kell rá, s a beteggel való első találkozásnál ugyanúgy szem előtt tartani, mint egy hosszú gondozás végén. A holisztikus gondolkodásmódnak ennek szellemében több értelme van. Az általánosan ismert, eredeti, szorosan vett értelmezés kimondja: az orvos a beteg embert gyógyítja. Nem bőrbeteget a dermatológus, leukémiást a hematológus, vékonybélbeteget a gasztroenterológus és így tovább, szinte a végtelenségig. Ez persze messze nem azt jelenti, hogy a fenti példáktól akár sokkal szűkebb specializálódásokra is ne lenne szükség. Baj akkor van és a lényeg (a holisztikus szemlélet) eltűnése akkor érhető tetten, amikor egy adott kis terület bármennyire bravúros művelője elfelejti, hogy hozzá nem egy érszakasz vagy egy nyirokcsomó
fordult, hanem az ember. Miközben technikánk egyre inkább az „egészet” igyekszik megfogni (PET, CT, általános laborjelek stb.), a leletek értelmezése speciális felkészültséget igénylő, a „részben” elmélyedt emberekre hárul… Igaz és a beteg emberre fokozottan az: minden embernek más a fontos. A holisztika jelenti azt is, hogy nincs „kis” és „nagy” betegség, „kis” és „nagy” szakma. Akinek éjfélkor fájt már a foga, vagy hajnalban telt hólyag mellett nem tudott vizelni, bűzös a lehelete, esetleg fiatal lányként észrevette, hogy hullik a haja, azt nehéz meggyőzni arról, hogy ezek „apróságok”, „örüljön, hogy nem ez vagy az”, „kellemetlen, de nem veszélyes” – hiába hangzik el
valamelyik orvosi közhely. Ha valami nem fér bele a holisztika fogalmába, az a kézlegyintés. A gyógyítás egységes szemlélete jelenti azt is, hogy akarata ellenére senkit nem lehet meggyógyítani. Ez több annál, hogy valaki letette a cigarettát, abbahagyta az ivást, pontosan szedi a gyógyszereket stb., hanem az is benne van, hogy a beteg meg akar gyógyulni, és hiszi is, hogy arra esélyt kap, vagyis a cél érdekében szövetség, egység (holisztika) jön létre a gyógyító orvos és a beteg között. Ezt pedig másfél perces rendelési időben aligha lehet megvalósítani. Csak azt tudom s azt érzem magaménak,
amit ismerek. A holisztikai szemlélettel gyógyító orvos a kórelőzmény felvételekor és a fizikális vizsgálatban is tetten érhető. E helyt nincs mód a számos példa felvonultatására, amikor egy adott tünet, betegség megoldásának kulcsa a beteg foglalkozásában, étkezési szokásaiban, családi körülményeiben volt…A tökéletességet, mely magasabb rendű fogalom, alacsonyabb rendű, tökéletlen voltunk miatt el nem érhetjük, sőt ki sem találhattuk, hangzik Aquinói Szt. Tamás soha meg nem cáfolt istenbizonyítéka. Életünk értelme a törekvés a cél felé,s a gyógyításban ilyen cél a holisztikus szemlélet. Az út ismert: szeretet és türelem a beteg ember iránt (is), folyamatos tanulás és hit abban, hogy tudok segíteni. A célt nem fogjuk elérni, de hogy melyikünk milyen messzire jut az úton, az csak rajtunk múlik, s ezért máson nem is kérhető számon.
Dr. Pfliegler György
II. Sz. Belklinika
Ritka Betegségek Tanszék
vezetője
Szólottatok